Jó régóta ismerem. Sokáig csak azt láttam, hogy mindig valamiben éppen nagyon benne van. Csak később jöttem rá, hogy ez olyasmi, amiben jobb lenne, ha mi is nagyon benne lennénk. Dénes Barbara mesél arról, hogy lehet sok éven át a fenntarthatóságért szívből tenni. Meg arról, hogy előfordul, hogy ebből egyszercsak saját vállalkozás, egyértelmű ösvény és közösség kerekedik.
– Azt hiszem, az alapot már az megadta, hogy erdő mellett nőttem fel és a természettel való kapcsolódás része volt a mindennapjaimnak – kezd mesélni Barbi. – Bár a szüleim szerették volna, ha követem őket a hivatalnoki munkában, én mindig valami szabadabbra vágytam. Az egyetemen érzésből választottam szakirányt, így tanultam külügyet, diplomáciát, marketinget. A fordulatot a 2002-es londoni Erasmus ösztöndíj hozta, kint találkoztam olyan fenntarthatósági projektekkel és szemlélettel, ami teljesen magával ragadott és amelyeket szerettem volna Magyarországra is elhozni.
Az álomminta számomra a berlini UFA Filmgyár területén létesült önellátó zöld falu volt, ahol számtalan közösségi program működik, létrejött egy sajátos szociális háló, miközben a falu maga pedig egy teljesen környezettudatos élőhely. Ott láttam például először a szomszédprogramot, ami közösségbe hívta az egymás mellett élő embereket, kapcsolódási felületeket teremtett és oltári sikeres volt. A Bakelitben természetesen ilyen nagyban még nem álmodtunk, de a zöld szemléletet és a kultúrát igyekeztünk közel hozni az emberekhez. Illetve a kinti minta is segített abban, hogy később itthon a Kortárs Építészeti Központtal elindítsuk a Böskét, ami Belső Erzsébetváros fellendítéséről, a helyi lakosok közösségbe hívásáról és a városrész mélyebb megismeréséről szólt.
Barbi következő állomása tehát a Kortárs Építészeti Központ volt, ahol a Közösségi Kertek kialakításának projektjét vezette. – Tekintve, hogy itthon még csak 1-2 kis vidéki telek volt, amit barátok közösen műveltek, és fővárosi szinten hasonló kezdeményezésre sem volt példa, valójában mi csak akkor láttuk, hogy milyen fantasztikus dolog is ami elindult, amikor létrejött a Lecsós kert a millenárison és a Leonardo kert a Corvin Negyedben. Az emberek parcellákat kaptak, azon termesztettek. Együtt gyomláltak, megkínálták egymást a frissen termett eperrel, tapasztalatot cseréltek a palántázásról és locsolták egymás kertjét, amikor valaki elutazott. Nagyon gyorsan, igazi emberi közösségek alakultak. Ez adta az ötletet az első saját vállalkozásomhoz, a Faiskolához is. Egyértelművé vált ugyanis, hogy ha a gyerekek hasonló élményekkel, a természettel, egymással találkozhatnak, akkor van esélyünk egy tudatosabb generációt nevelni. A Faiskola alapvetően arról szól, hogy már az óvodától kezdve, de egészen az egyetemekig elérve az oktatási intézményekben olyan programokat szervezzünk, amelyek egy fenntarthatóbb életmódot mutatnak be, a gyerekeket bevezetik egy régebbi tudásba, a növényismeretbe, illetve kiszakítják őket a technikai kütyük által uralt világból és visszacsatolják őket a természethez.
Bár a Faiskola a mai napig működik, Barbi azt mondja, nagyon rögös az út, sok helyen a pedagógusok túlterheltsége miatt megriadnak az esetleges új programoktól, máshol a logisztikai szervezés a dolog kerékkötője.
-A Faiskola elsősorban az intézményekhez kötődő projekt, ami a maga előnyeivel és nehézségeivel teljes. Fontos, de lassú út. Amikor azonban testközelből láttam a gyerekekben rejlő potenciált, a nyitottságukat, a kíváncsiságukat, akkor mindenképpen szerettem volna velük külön alkalmakkor is találkozni, egy közvetlenebb csatornát is kiépíteni. Így született meg a PLAY PLANTS. A fenntarthatóság játékos oldalát bemutató növényültető, terráriumkészítő, újrahasznosító workshopok hangulata aztán a felnőtteket is magával ragadta, így most már számukra is vannak külön alkalmak. A közös ültetések, szerepjátékok nagyon sok mindent képesek feloldani a gyerekekben. Ráadásul később hazaviszik a saját növényeiket, gondozzák, így a felelősségvállalásból is kapnak egy cseppnyi ízelítőt.
Barbi azonban nem tud a fenekén ülni. Legnagyobb örömünkre tavaly újabb zöld projekttel bombázta meg a hazai piacot. – Nagyon szeretem azt, ami szép és különösen értékes számomra, ha valami úgy ízléses, hogy közben a lehető legkevésbé terheli a bolygónkat. A NATU egy olyan kezdeményezés szeretne lenni, amely megmutatja, hogy lehet más utat is választani. Lehet zöldebben, kisebb ökológiai lábnyommal, felelősségteljesen, mégis lazán, divatosan, otthonosan, egészségesen, kreatívan élni. Olyan hazai alkotókat kerestem, akik a tömegtermékek helyett kis szériás, egyedi tervezésű darabokat, divat és lakberendezési kiegészítőket, natúrkozmetikumokat, papírárut, gyerekjátékokat készítenek, az ő termékeikből állnak össze a NATU ajándékdobozok. A szezonális dobozokból mindig készül külön férfi, női és gyermek készlet, mindig van bennük meglepetés és legfőképpen minden, amit a dobozban találunk környezettudatos, etikus, fair trade
Az esemény linkje:
Ha tetszett a poszt és szívesen beszélgetnél róla, illetve ha érdekelnek az aktualitások, várunk a Facebookon!