Ilyenünk is lesz…
... Tovább »
Semmi extra
A minap olvasom egy neves női lapban a tehetséges tévés személyiséggel készült interjút. A hölgy meséli, hogy nem kell aggódni, a gyerek születése megváltoztat ugyan ezt-azt, de nincs nagy vész, ő sem hagyta abba a munkát, ívelt tovább a karrierje. A gyermeket kell csak jól szoktatni, hogy bárhol elaludjon, ne nyűgösködjön, még véletlenül se zavarja… Tovább »
Vásároljunk! (18+ a kiskarikában)
A legnagyobb gond, amit mostanság észlelek magamon, hogy már csak igen ritkán hat át a döbbenet és a kedvem sem türemkedik elő a régi lendületével, ordibálva, hogy na erről azért lenne mit mondani. Eléggé vészjósló jelek ezek egy optimistánál. A fenti helyzet magyarázza, hogy könnyed nyári apátiámban sajnos ma sem tudok annyira fröcsögni, amennyire a… Tovább »
Szélcsend
Először csak fáradt voltam, ültem ott a rendelőben, ami mostanság nem tűnt egyedinek, szóval csak ültem ott a többiekkel, amikor megesett, hogy bazi álmos lettem. Aludni persze nem tudnék amott, de gondoltam már úgyis tök mindegy, mindenki alaposan végigmért mindenkit, lenézően konstatálta, hogy milyen lapot, újságot, könyvet olvas a másik, a többség megutálta a sarokban… Tovább »
Időrés
Kéne egy szék. Ez jutott eszembe, ahogy a konyhapultnak dőlve pucoltam az almát. Aztán hirtelen felhúztam a reluxát az ablakon, pedig az mindig ott fityeg, – ne hogy már nézzék, ahogy töltöm a kakaót, – máskor maximum átfordítom a kis léceit, de most nem, úgy felhúztam, mint a sicc. Bejött a kinti zöld a konyhába,… Tovább »
Máshol
Aj’ de nem volt kedvünk menni – ami persze nagyképűen hangzik, de tényleg. Sem lélekben, sem fizikailag nem volt éppen érkezésünk a dologhoz, aztán nagy nehezen mégis nekiindultunk…három nap, gyerek nélkül, együtt. Az idő ellenünk fordult, esett és fújt, lehűlt és utáltuk az egészet, meg persze leginkább magunkat, hogy gyávák voltunk otthon maradni. Csak lassan… Tovább »
Kedves Olvasók, Errejárók, Belesők! Akinek kedve, ideje tartja, csatlakozzon hozzánk a Facebookon is.Majdnem minden napra egy mese… További szép napot Nektek! Eszter... Tovább »
A gyerek határai
Ez egy mókás címnek tűnik, főleg ahhoz képest, amiről írni szeretnék. Mert hogy szerény megfigyeléseim szerint a mi gyerekünknek például alig jutott ebből a határ dologból. A helyzetnek ilyenformán több a fonákja, mint az eleje, de a bánatért félig mán késő. Nézzünk egy példát. Amikor Soma azt mondja: – Apa, én erősebb vagyok, mint… Tovább »
Hosszú séta
Nagyon félt, csak ezt láttam a szemén. Tekintete a mélységre tapadt, megfontolta a legapróbb mozdulatot is. Dagadt keze meg-megbicsaklott a boton. Mindenki sietett, nem rosszból mondom, ők sem rosszból rohantak, láttam a léptükön, a szájuk remegésén. Az idős nő a negyedik lépcsőfoknál időzött, vissza-vissza nézett, maga sem tudta, hogyan jutott el odáig. Megfogtam a nyirkos… Tovább »
Esti békés
Esti békés Van nekünk egy szokásunk. Amikor már mindenen túl vagyunk, ami kötelezettség és tennivaló, összeülünk. Soma hálózsákban az ágyába, az apja a fotelbe, én a sámlira. És akkor a gyerek kiadja az ukászt: na beszélgessünk! Ilyenkor mindenki előtúr valamit, ami foglalkoztatja, jó volt vagy éppen rossz a napban. Felszínre bukik, amit elnyomott az időhiány…. Tovább »
