Sansz

Úgy indult, hogy tegnap reggel leüvöltöttem a fejét, megráztam a karjánál fogva, mert egyszerűen azt éreztem, nane! A gyerek kekecen lassú volt a rohanás közepén, szemtelen a tekintetében, kötekedő a hangjában és mindezt roppantmód igazoltnak, mi több mulatságosnak találta. Én nem. Így jött az ordítás, rázás, morcosság, zenementes suliba haladás…és persze a feloldozó ölelés az… Tovább »

Gondolkoztam, hogy mást írok a régi szép idők emlékére, dehát…Be kell látni, elég sokat kamuztam én életemben. Eleinte kényszerítette a helyzet, később hozta az alkalom, aztán már csak a megszokás…és hát profi lett a rendszer. Bejáratott, majd szükségben használt, naná, hogy bűntudat-terhelt. De ettől még csak működött ünnepnapokon. Már igencsak nagylány (asszonka) voltam, amikor pedig… Tovább »

Így relatíve sok év írogatás után, elég meredek rájönni, hogy a teljes igazság csak a csendben van benne. (Ennyi volt a poszt lényege, innentől már csak a reszt. Időhiányosok, menjetek tovább bátran. ) Szóval én meg itten írom és torzítok, vetítek, szűrök…és mégis, folytatom, tökéletlenül. Arra jutottam, hogy az egyetlen nyomós érv, amiért jó ide… Tovább »

Uszkve húszan álltunk, sokan a lépcsőkön, mások a járdán. Mind egy irányba néztünk és mind tudtuk, hogy vagy tíz percig a világon semmi nem fog ott történni. A tekintetek néha egymásba értek, elpárolgott pár unaloműző közhely az időjárásról, de a figyelem valójában töretlen maradt. Mögöttünk valahol egy kiskutya farokcsóválva szaladt át, egy villamosból kiintegetett egy… Tovább »

Anya, viszi a harag az energiádat – hallgatom reggelente, amikor nem hajlandó felöltözni, én pedig olyan leszek mint egy papagáj, aki már reggel 8-ra elunta a saját hangját. Ezt a szlogent amúgy – én kis bohó – mondtam még nyáron egyszer a gyereknek, azóta meg visszanyal a fagyi. A baj az hogy speciel jól látja…. Tovább »

Éjfél volt, amikor rájött, hogy a férfi többé nem fog átjönni. Egészen pontosan úgy történt, hogy arra gondolt: ideje kétségbeesni. És egészen pontosan azt észlelte magán, amit mindig: hogy valójában nem lepődött meg. Felállt, nagyon nehézkesen, mert nem tudta eldönteni, hogy hova megy, csokiért, vízért vagy a fürdőszobába, de valamit mégiscsak kellett tennie a felismerés… Tovább »

Arra gondoltam ma, a fák éppen zöldelltek, én meg kapdostam a levegőt a kánikulában, amikor először megtettem a park körül a kört. Kivittem mindent, amim csak volt, de nem tudtam semmire sem gondolni, csak a túlélésért küzdöttem – az volt évekkel ezelőtt az első kocogásom. Aztán minden kopár lett és én kihurcoltam a kétségeimet az… Tovább »

Én azt látom, hogy naphosszat avagy nap nap után lavírozok. Büntetés és „megelőzés”, szigorú és a teljes elfogadás szeretetteljes hangját válta, távlatokat mutatva és beleragadva a jelenbe, valami következetességre törekedve és újra és újra feladva azt. Nem hogy ő nem teszi amit kéne, de én sem tudom olykor hol az a keskeny mezsgye, aminek fenntartásáért… Tovább »

Értesítem Önöket, hogy 2015.12.11-én délelőtt 10 órakor megszűnt otthonomban a szolgáltatásuk. Az Internet-kapcsolat leállt és a televízió is elsötétült. A szünet este 22:00-ig tartott. Ezúton szeretném megköszönni, hogy akaratom ellenére lehetőséget adtak egy órányi valódi beszélgetésre, 3 igazi ölelésre, 60 perc meditációra, arra hogy rájöjjek hol csöpög valami a lakásban, a madáretető feltöltésére, egy adag… Tovább »

Az utóbbi közel másfél évben becsöndesedett itt a blogon az élet. Nem véletlenül. Történt ugyanis, hogy alaposabban kezdtem ganézni a saját rendszeremet és annyi szutykot találtam, amivel az ember első gondolata mégiscsak az, hogy talán kussolni illene. És takarítani főállásban. Hát maradt a csend, a fetrengés, portörlés, ásás, vasalás és társai. Persze még nagyon nem… Tovább »