Azt mondták nekem, nem jó, ahogy csinálom. Ez világos. No azt is megmondták, hogy miért nem jó. Mert én viszont nem mondom meg, hogy akkor most ki mit csináljon. Állítólag. (Tényleg nem.) Mert gyanúsan pozitív a mindennek a vége és nincs benne elég igaziság ígyaztán. Hogy kevés a terep a közös panasznak, a cinizmusnak, az… Tovább »
Nem így kell na
Azt mondták nekem, nem jó, ahogy csinálom. Ez világos. No azt is megmondták, hogy miért nem jó. Mert én viszont nem mondom meg, hogy akkor most ki mit csináljon. Állítólag. (Tényleg nem.) Mert gyanúsan pozitív a mindennek a vége és nincs benne elég igaziság ígyaztán. Hogy kevés a terep a közös panasznak, a cinizmusnak, az… Tovább »
Egy jó ideje azt érzem, amit sosem gondoltam volna. Hogy nincsenek szavaim. Jön hozzám valaki, ha úgy, hát ráteszem a kezem, de leginkább azt érzem, a csend, amiben történhet aminek kell, túl jó ahhoz, hogy beletúrjunk. Hogy elvesszük a lehetőséget, ami ott lapul, ha félbevágjuk a szavakkal. Hogy az elmozdulás, a rezdülés, amit a hangom… 
Ez egy olyan nap volt, amikor Soma két hányás között azt mondta, lehet, hogy fura, de nagyon jó kedve van. Mert együtt vagyunk és nem KELL csinálnunk semmit. Egy olyan nap, amikor reggel már ráöntöttem a kávét a teljes 2016-os naptárra, a porszívócső kijött a tokjából és ráesett a lábamra, miután fel akartam takarítani az… 
Nem is tudom, hogy szeretnék-e erről írni, de valahogy úgy vagyok vele, az élet része. Mert van az úgy, hogy úgy van, hogy nem lehetünk mindig együtt. A dolognak megvannak a maga korszakai, a sírós elviselhetetlen hiánytól, a megfakult napokig, de egyszer csak mindenki rájön a módszerre, ahogy neki/nekik megy. Én már jó ideje nem… 
Kizárólag a jövőtől való félelmünkben nem engedjük el a múltunkat, erre jutottam ott a kis kupacomon ülve ma délután. Mert ha tudnánk, hogy holnaptól minden a lehető legtökéletesebben alakul, egy percig sem vesztegetnénk az időt letűnt életfotók-videók nézegetésével. Két kézzel szórnánk szanaszét azt a sok kétséget, amihez jelenleg inkább hozzátapadunk. Nem tornásznánk vissza a MOST-ba,… 
Az utóbbi időben rendre érkeznek az életembe emberek, történetekkel, érzetekkel, dilemmákkal, amik kísértetiesen hasonlítanak az én korábbi sztorijaimra. Mondhatnám, hogy nemtommért, de az nem lenne teljesen igaz. Azért jönnek, hogy lássam innen is jól. Adnak új, vagy új-régi perspektívát, új-régi válaszokat, hoznak megnyugvást, kínálnak tanulást. Ezt gondolom. És hogy milyen jó, hogy olyan sokszor láttam,… 
…A dolognak nincsen eleje, ezért ennek a bejegyzésnek sem lesz. Van amit nem tudok éppen most, de rögtön, de megoldani, de úgy ahogy szeretném. A „de” azért ilyen fontos a történetben, mert rongyosra koptattam sok éven át, hasznos hát tudatosítanom, amikor újra kitolja a belátást a mondataimból. (Ha elfelejteném, Soma minden esetre napi szinten emlékeztet…. 
Van az a pillanat, ahol elunod magad. A programjaidat, a kétségeidet, a reakcióidat, ahol azt mondod valamivel kapcsolatban, na most volt elég!Magamból. Van nekem egy örök játszóterem – önbizalom-hiány-meglét-megfelelési kényszer…szóval egy ilyen alaposan nagyra gyúrt gombóc, azt ízlelgetem pár éve különböző kanalakkal. Ma reggel az erdőbe mentem, mert azt éreztem beszorultam, kevés vagyok, hogy feloldjam… 