Sansz

Önzőn, hátborzongatóan, idegenül hangzik, valószínűleg azért, mert olyan nagyon nem erre szocializáltak minket és leginkább, mert annyira igaz: a legtöbb amit megtehetsz a gyermekedért, hogy te jól vagy. Az elgondolkoztató a témakörben először is az, hogy tudjuk, a gyerekek nem nevelési elveket követnek, hanem mintát. A miénket. Vagyis első számú szabály: amit mutatsz, arra tanítod…. Tovább »

Tappancsra egy farakás mögött, a betonon találtunk. Este volt, -12 fok, sírt, reszketett, állítólag hetek óta. Behívtuk magunkhoz. Ez éppen Szilveszter előtti éjszaka történt Tállyán, egy kisfaluban, Miskolc mellett. Az eredeti csilivili szobánkban elromlott a fűtés, így kerültünk a cselédlakba, az udvar, valamint Tappancs mellé. A kutya alig kapott levegőt, hörgött, reszketett, óránként pánikrohamot kapott,… Tovább »

Régóta évődöm azon, mikor jön el a pillanat, amikor felvállalom: segíteni szeretnék. Mindig is úgy tartottam, ahhoz igen nagy tudás, sokkal kiterjedtebb együttérzés, és felfoghatatlanul sok alázat szükséges. És hogy én még jajde’ nem tartok ott. És… – mielőtt a rossznyelvek nagy levegőt vennének – ismerek olyanokat, akik ott tartanak. A helyzet az, hogy most… Tovább »

A dolog onnan jött, hogy a  minap beszélgettünk a lányokkal, ki milyen házimunkát is gyűlöl szívből. Ma reggel pedig valamiért tovább zakatolt bennem a téma és messzebbre vitt. Az egészet azért találtam különösnek, mert a mosogató nem szól vissza, mint mondjuk egy éppen szemtelen gyerek, a porszívó nem stresszel, mint a főnök. A lényeg tehát,… Tovább »

-Nem kell, hogy tetszen – mondta a nő azon a hangon, amitől a férfit harminckét éve minden alkalommal leverte a víz. Bizonytalanul visszarakta a többi közé a barna pénztárcát. A nő hümmögött egyet, aztán türelmetlenül megfogott egy hasított bőrt. -Ez is jó, csak kényesebb. Na? – nézett föl és mégis fura mód le a férfira…. Tovább »

Azt látom, kismillió helyen a legkülönbözőbb meditációkat végezzük, csendes nyugalomban, gyertyaláng mellett, nyitott-csukott szemmel, így-úgy. Természetesen én is számtalanszor megidéztem már csikung közben az esőt vagy nadizás közben a napkorongot. Remek érzés! Mégis, az a helyzet, hogy az élet, amit jelen pillanatban élünk meglehetősen praktikus, tehát időnként igazodhatnánk a keretekhez. Elsősorban a saját érdekünkben. Vagyis… Tovább »

Az van, hogy a kezünkben egy hatalmas nagyítóval létezünk. Bizony, nem túlzás, maga a nagyító  is irgalmatlanul hatalmas (akkora, hogy betakarja a teljes látómezőnket), meg ugye amit az üvegen keresztül érzékelünk, az is valószerűtlenül nagy. Igen, sajnos mégis eléggé valóságosnak tituláljuk. Különben nem eshetne meg, hogy a világot kizárólag saját látószögünkből, problémáinkat, sérelmeinket pedig sokszorosára… Tovább »

A múlt héten nagyon nagy sokkot akkor kaptam, amikor egy nagyon nagy tudású embert hallgattam a megvilágosodással kapcsolatos előadáson. No nem mintha rögvest ilyen célokra futnék, de az irány és az arrafelé kanyargó út még senkinek sem ártott, szóval…na mindegy. Azt találta mondani, hogy a megvilágosodás az érzelmeken keresztül történik. Na ez az. Sakk-matt. Mert… Tovább »

Ha szeretsz, látod, hogy nekem jobban fáj a saját tökéletlenségem, mint neked. Megpuszilod az arcom, amikor lefolyik a szemfesték és minden majszos lesz, mert annyira szégyellem magam. És te érted ezt és csak azt bánod, hogy nekem rossz. Ha szeretsz, olyan szép lehetek, ahogy Te látsz engem. Ez nem tudom, hogy lehet, de egészen így… Tovább »

A Buddha ott röhögött szemben velem az Ecserin. Mondom Nektek, bár nyilván látjátok, ez nem nevet, ez röhög. Én úgy képzelem…mindenen. A Buddhát két lángos között láttam meg egy asztalon, a tulajdonosa vérbeli kereskedő volt, egy forintot sem engedett. A Buddha akkor is lehetetlenül drága volt, amikor a harmadik kört tettük meg körülötte, és akkor… Tovább »