Sansz

Titok

Meleg van – mondta a férfi és természetes mozdulattal kifordította ingén a fölső gombot. Igaza volt, a pára kiült az ablakra, a hajfesték szaga beépült a levegőbe. A négy nő az üzlet különböző pontjain fölnézett. Aztán a reszelő újra alig hallhatóan sértette a körmöt, a kozmetikából zene indult kifelé, a beszélgetés viszont elakadt a melegfrontnál…. Tovább »

Egy poszt utóélete

Komolyan mondom, az ember lánya jól gondolja meg, mit is ír – de lassan persze azt is, hogy hogy is hívják. A legutóbbi bejegyzésem alaposan fölkavarta a vizet. Mármint nem csak itt a blogon, ahol több kedves, bár számomra egyelőre ismeretlen Olvasó osztotta a pro és kontrát, de a baráti körömben, sőt a családban is…. Tovább »

Megint nem értem…

Böngésztem az álláshirdetéseket, mert miért ne, mert szeretnék valamit, mert keressük egymást a nagy Ő-vel, az én jó svádájú részidős munkámmal. Találtam is vagy nyolc érdekeset, tettre hívós kis feladatok, értek is hozzájuk meg nem is, adnak kihívást, de nem vesznek el fájdalmasan sok időt. Tökéletesek. Vagyis majdnem.   A nyolcból ugyanis négyet sajnálatos módon… Tovább »

Játék

Nekem átlósan ülnek, nagyon hangosak. Kétéves forma lehet a gyerek, a szeme mély barna, csillogós, a bőre kreol, amúgy kisebbségi, a tekintete zabolázhatatlan. Az apjával percek óta hangosan röhögnek, a szájukból kitűnik az ételmaradék, a gyorsétterem közönsége időtől-időre rájuk bámul. Most éppen verseny zajlik, aki hangosabban bugyborékoltatja a szívószállal a kólát, az nyer. Hahotáznak. Mindketten,… Tovább »

Más szemmel

Az a helyzet, hogy három és fél év nem kevés. Főleg itthon, Vele, magammal, a mókuskerékkel, ami újra és újra feldobja a régi kérdéseket a fejemben. Másrést kicsit meg- és elhülyül az ember lánya, ez evidens. A magam részéről a gyesen lévő anyukák szokásos tünetegyüttesét is hozom:  erősen torzult a valóságképem, – tekintve hogy a… Tovább »

Kiskarácsony

Mindenki ezen a karácsony-dolgon tűnődik, miközben én éppen csak vagyok. Ez jutott eszembe, közvetlenül az után, hogy kedvem támadt néhány ironikus hangulatú mondatot ejteni a helyi viszonylatokról: úgy mint rámhívta a rendőrséget a szembejövő autós, amiért nem tolattam vissza egy olyan közlekedési helyzetben, ahol nem  volt hova visszatolatni. Vagy a még rosszabb, a bevásárlóközpont hideg… Tovább »

Kütypölőzés

Van nálunk egy szokás. Bárki megy el, a normális köszönés után Soma rohan az üvegtéglás ajtóhoz, ütögeti a kezével és integet. Belülről kifelé, kintről befelé egyaránt nem látni szinte semmit. Csak talán, hogy van ott valaki, mozog, távolodik, de még velünk van egy percig, érzékel minket…aztán elmegy. A gyerek imádja ezt, ugyanakkor utál köszönni az… Tovább »

A Sári

-A Sári nem jöhet. – Szögezi le a fiam ellentmondást nem tűrő hangon a minap, amikor „idejében” elkezdünk beszélgetni, rohamosan közelgő, márciusi szülinapjáról. Nagyot nézünk az apjával, úgy tudtuk ugyanis, hogy testi-lelki jó barátságban állnak a fiatalok. Az oviban egymás mellett alszanak, a nyáron együtt utaztak képzeletben Almádiba, és vita nélkül elfelezték az udvaron zsákmányolt… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!