1.0Sanszhttps://sansz.cafeblog.huSomogyi Eszterhttps://sansz.cafeblog.hu/author/somogyi_eszter/<p><img class="alignnone size-full wp-image-338" src="https://sansz.cafeblog.hu/files/2017/10/12345.jpg" alt="" width="225" height="225" /></p> <p>Onnan tudom, hogy jól vagyok, hogy nem értem a kérdéseket. A szavakat, amelyek csak viszonyulásokhoz, állapotokhoz, személyekhez fűznek, róluk mesélnek.</p> <p>Amikor igazán szép a világ csak egy teret érzékelek, benne olykor egy fát. A gyermeki, féktelen öröm fáját. Semmi mást.</p> <p>Amikor igazán jól vagyok, nincs ingerem a változtatásra, sem a beszédre. Szemlélődni vágyom, máskor játszani, látni.</p> <p>Amikor igazán én vagyok, teljesen eltűnök.</p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p>richhttps://sansz.cafeblog.hu/files/2017/10/12345-150x150.jpg150150