1.0Sanszhttps://sansz.cafeblog.huSomogyi Eszterhttps://sansz.cafeblog.hu/author/somogyi_eszter/<p style="text-align: justify"><img class="alignnone size-medium wp-image-293" src="https://sansz.cafeblog.hu/files/2017/03/spring-020-300x200.jpg" alt="" width="300" height="200" /></p> <p style="text-align: justify">Minden csöpögött. A korlát, az eresz, a faágak. Az iskola bejáratán már tódultak ki a gyerekek, amikor odaértem. Összeakadt a tekintetünk némelyekkel, gyors sorsközösséget vállaltunk, némán megbeszéltük, amit kellett, hogy igen, mindannyian határozottan ázunk, igen, péntek van, és igen, ez nem fair így hétvégére.</p> <p style="text-align: justify">Fent leültem, mert Soma megmondta: nincs hova sietni és ez esetben speciel igaza volt. A padjára az van pingálva, hogy Sárkányiskola, azt néztem, miközben lassan kezdett  zsibbadni a lábam az apró helyen. Finoman szólván is zsivaj volt, tojásos kenyér illat, amikor végre kinéztem és megláttam őket a köd előtt a röhejes kis színes papírtestükkel, a csillogó celluxozott szárnyaikkal. A madarakat az ablaküvegen. Egyszerűen nem fért bele az esős, fáradt hangulatba ilyesmi, gyorsan el is kaptam a tekintetem. Olyan klasszikusan ragaszkodtam a dzsuvámhoz, ezek meg ott színesedtek nekem...Aztán eltelt valamennyi idő. Megéreztem a sarokból a kalács, az alma illatát is, a ködben feltűntek a faágak, Somáék kacagása körbejárt az autózós szőnyegen...és ahogy az lenni szokott, amikor valami igazán történik, semmi nem történt: mégis elindult a tavasz ott a zsivajban, tojásillatban kint is, bent is, péntek délután.</p>richhttps://sansz.cafeblog.hu/files/2017/03/spring-020-150x150.jpg150150