1.0Sanszhttps://sansz.cafeblog.huSomogyi Eszterhttps://sansz.cafeblog.hu/author/somogyi_eszter/<p style="text-align: justify"><img class="alignnone size-medium wp-image-268" src="https://sansz.cafeblog.hu/files/2017/02/young_boy_praying_while_sitting_on_a_dead_tree_by_lordrobin3k-d609njg-300x199.jpg" alt="" width="300" height="199" /></p> <p style="text-align: justify">Ma a játszótér mellett mentem el.</p> <p style="text-align: justify">A kerítés túloldalán két fiúcska rázott egy fát. Egyik sem nézett fel, inkább csak kifelé a kerítésen, de közben teljes erejükből cibáltak egy vékonyabb törzsű fát. A két gyerek arcán nem ült semmi. Nem várták, hogy kidől a fa, hogy leesik róla egy labda, hogy levéleső hull rájuk. Csak álltak és rázták. Először azt gondoltam, hogy ez mekkora hülyeség már. Aztán eszembe jutott, hogy mennyiszer csinálom ugyanezt...rázom a fát, szinte észre sem veszem. De rázom, mechanikusan...</p>richhttps://sansz.cafeblog.hu/files/2017/02/young_boy_praying_while_sitting_on_a_dead_tree_by_lordrobin3k-d609njg-150x150.jpg150150