Rés

1.0Sanszhttps://sansz.cafeblog.huSomogyi Eszterhttps://sansz.cafeblog.hu/author/somogyi_eszter/Rés    <div style="clear: both;text-align: center"><a href="https://sansz.cafeblog.hu/files/2016/12/love_memories-t2-1.jpg" style="margin-left: 1em;margin-right: 1em"><img border="0" height="207" src="https://sansz.cafeblog.hu/files/2016/12/love_memories-t2-1-300x194.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="text-align: justify"><span lang="HU">-Nem kell, hogy tetszen – mondta a nő azon a hangon, amitől a férfit harminckét éve minden alkalommal leverte a víz. Bizonytalanul visszarakta a többi közé a barna pénztárcát. A nő hümmögött egyet, aztán türelmetlenül megfogott egy hasított bőrt.</span></div><div style="text-align: justify"><span lang="HU">-Ez is jó, csak kényesebb. Na? – nézett föl és mégis fura mód le a férfira. A férfi nyelt egyet.</span></div><div style="text-align: justify"><span lang="HU">-Ez szép...- mondta óvatosan, közben leste a nőt.</span></div><div style="text-align: justify"><span lang="HU">-Jó, akkor fizesd már ki és menjünk – utasította a nő, aztán a bolt ajtajához ment, de visszafordult a férfihoz. Várt.</span></div><div style="text-align: justify"><span lang="HU">A férfi beállt a hosszú sor végére, hatodik volt. A nő kereste a tekintetét, aztán elunta és beviharzott mellé.</span></div><div style="text-align: justify"><span lang="HU">-Oda állj már! – mutatott a másik a kasszára, ahol négyen ácsorogtak. A férfi arrébb lépett, a nő szorosan a nyomában. </span></div><div style="text-align: justify"><span lang="HU">Vártak.</span></div><div style="text-align: justify"><span lang="HU">Éppen sorra kerültek volna, amikor a pénztárgépből kifogyott a papír. A nő elvörösödött. </span></div><div style="text-align: justify"><span lang="HU">-Menjünk innen – fogta meg a férfi karját, húzta volna magával. A férfi állt. Egy vékony világos bőr tolltartót nézett az üvegasztal lapja alatt. A tekintete áthatolt az üvegen, a bőrön, 34 éven, és megérkezett egy íróasztal mellé. Az asztal előtt egy nő állt. A kezében egy vékonyka tolltartó, vajszínű bőr, kézimunka. A nő kezén apró seb volt, mellette egy anyajegy, azzal nyújtotta felé az ajándékot. Egy pillanatra összeért a bőrük. A férfit kirázta a hideg. </span></div><div style="text-align: justify"><span lang="HU">-Teljesen kihűltél, pedig mindenkin szakad a víz. Nehogy most meg rosszul legyél nekem! Menjünk már! – a férfi még egy pillanatra letekintett, aztán a nőre nézett, bólintott és követte a mozgólépcsők felé.</span></div><div style="text-align: justify"><br /></div>Ha tetszett a fenti szösszenet vagy szívesen beszélgetnél róla, csatlakozz hozzánk a Facebookon is!richhttps://sansz.cafeblog.hu/files/2016/12/love_memories-t2-1-150x150.jpg150150