Na most aztán

1.0Sanszhttps://sansz.cafeblog.huSomogyi Eszterhttps://sansz.cafeblog.hu/author/somogyi_eszter/Na most aztán<div style="clear: both;text-align: center"><a href="https://sansz.cafeblog.hu/files/2016/11/a5efd43ffe86a95ea8e7d48f6cc579a6-1.jpg" style="margin-left: 1em;margin-right: 1em"><img border="0" height="319" src="https://sansz.cafeblog.hu/files/2016/11/a5efd43ffe86a95ea8e7d48f6cc579a6-1-300x300.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="text-align: justify"><span lang="HU">Van az a pillanat, ahol elunod magad. A programjaidat, a kétségeidet, a reakcióidat, ahol azt mondod valamivel kapcsolatban, na most volt elég!Magamból.</span></div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="text-align: justify"><span lang="HU">Van nekem egy örök játszóterem – önbizalom-hiány-meglét-megfelelési kényszer…szóval egy ilyen alaposan nagyra gyúrt gombóc, azt ízlelgetem pár éve különböző kanalakkal.</span></div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="text-align: justify"><span lang="HU">Ma reggel az erdőbe mentem, mert azt éreztem beszorultam, kevés vagyok, hogy<span> </span>feloldjam a kétségeket. Tűnődtem és a fák alatt azt láttam, a magabiztosságom abból fakadna, ha az élet folyamatosan visszaigazolná, jó döntéseket hoztam. De bármilyen fájó is, ez pusztán hamis biztonságérzetben ringatna finoman és melegen, hiszen a történéseket relatíve sok általam kontrollálhatatlan tényező is befolyásolja. Így ha ezen az úton keresem a bizalmat magamban, egy valami tutira velem marad: a kétségek és kételyek tömege. </span></div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="text-align: justify"><span lang="HU">Csűrtem-csavartam és végül az alábbi dolgot köpte a gép:</span></div><div style="text-align: justify"><span lang="HU">Alapvetően éppen elég lenne tisztának lenni, hogy a lét kedvére áramolhasson rajtam keresztül, hogy ne akadályozzam a fejlődést, ami mégiscsak nagyban zajlik, én meg mégiscsak kicsi vagyok. És ha ez esetleg menne, a dolgok a helyükre lebegnének odabent. Pusztán ezáltal. Hát nem röhejes? Nincs a dolognak racionális megoldása, csak ez a bizonytalan lebegés, csak ez benne a biztos. És ha bent minden a helyére áramlott, kint már egy pillanat alatt tükröződik, formát ölt a változás.</span></div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="text-align: justify"><span lang="HU">Ez a gondolat volt velem ma reggel az erdőben, a fák alatt. És mindegy hogy ki mit gondol, amikor az enyém lett, úgy igazán pár percre, észrevettem, hogy jé, egy erdőben vagyok ezerszínű fák között.</span></div><div style="text-align: justify"><br /></div>    <br /><div style="text-align: justify"><br /></div>richhttps://sansz.cafeblog.hu/files/2016/11/a5efd43ffe86a95ea8e7d48f6cc579a6-1-150x150.jpg150150