<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Sansz</provider_name><provider_url>https://sansz.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Somogyi Eszter</author_name><author_url>https://sansz.cafeblog.hu/author/somogyi_eszter/</author_url><title>„Mert a posztok egyre rövidebbek…”</title><html>&lt;div style=&quot;clear: both;text-align: center&quot;&gt;&lt;a href=&quot;https://2.bp.blogspot.com/-Sm24M6ftbb4/V__EaMBMD8I/AAAAAAAAAeo/MCLUfYKMrtI_PyC2TVYRkt3fUNwWeiqJwCLcB/s1600/shut%2Bup.jpg&quot; style=&quot;margin-left: 1em;margin-right: 1em&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; height=&quot;320&quot; src=&quot;https://2.bp.blogspot.com/-Sm24M6ftbb4/V__EaMBMD8I/AAAAAAAAAeo/MCLUfYKMrtI_PyC2TVYRkt3fUNwWeiqJwCLcB/s320/shut%2Bup.jpg&quot; width=&quot;213&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;span lang=&quot;HU&quot;&gt;Így relatíve sok év írogatás után, elég meredek rájönni, hogy a teljes igazság csak a csendben van benne. &lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;span lang=&quot;HU&quot;&gt;(Ennyi volt a poszt lényege, innentől már csak a reszt. Időhiányosok, menjetek tovább bátran. )&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;span lang=&quot;HU&quot;&gt;Szóval én meg itten írom és torzítok, vetítek, szűrök…és mégis, folytatom, tökéletlenül.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;span lang=&quot;HU&quot;&gt;Arra jutottam, hogy az egyetlen nyomós érv, amiért jó ide járnotok, hogy a posztok egyre rövidebbek. No, ez alapvetően mindenkinek jó hír. Egyrészt az olvasást mind inkább kerüljük, energiabefektetős egy tevékenység, nyilván azért. Nem kíméli a szemet, mi több az agyat és ha igazán ütősen faljuk, belehasít a szívbe is…kell a francnak. Nekem sem kellett megjegyzem. Semmi sem kellett, ami „oda” hasít, inkább amolyan érzelem-kedvelős fajta voltam, jó nagy amplitudókkal, meggyőződésesen, hogy a nagy érzelmek már csak ilyenek. (Nem ilyenek, ilyen a játék magunkkal – a szerk.)&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;span lang=&quot;HU&quot;&gt;Másrészt nekem is jó. Több időm marad arra a pár szóra, ami előtte gondolat formájában mutatkozik. Meg az azelőtti időszakra, ami valami megélésféle.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;span lang=&quot;HU&quot;&gt;A lényeg, hogy ha egyszercsak itt minden sor üresen marad, ne higgyétek, hogy baj van. Akkor mindenki tudhatja, hogy tök jól vagyok. Addig csak győzködöm magam. És egészen úgy csinálok, mintha Hozzátok beszélnék...&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;!--[if gte mso 9]&gt;    &lt;![endif]--&gt; &lt;!--[if gte mso 9]&gt;   Normal  0          false  false  false    CS  JA  X-NONE                                                                       &lt;![endif]--&gt;&lt;!--[if gte mso 9]&gt;                                                                                                                                                                                                                                                                                    &lt;![endif]--&gt; &lt;!--[if gte mso 10]&gt;&lt;![endif]--&gt;   &lt;!--StartFragment--&gt;                             &lt;!--EndFragment--&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;</html><type>rich</type></oembed>