1.0Sanszhttps://sansz.cafeblog.huSomogyi Eszterhttps://sansz.cafeblog.hu/author/somogyi_eszter/<div style="clear: both;text-align: center"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-WHkl61TqeJA/VwuY4Pd6xxI/AAAAAAAAAcw/5BlnkPNpT2MeMzFOTHmyoF-o1w5jsb5Rw/s1600/focus-on-the-good.jpg" style="margin-left: 1em;margin-right: 1em"><img border="0" height="212" src="https://1.bp.blogspot.com/-WHkl61TqeJA/VwuY4Pd6xxI/AAAAAAAAAcw/5BlnkPNpT2MeMzFOTHmyoF-o1w5jsb5Rw/s320/focus-on-the-good.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="text-align: justify"><span lang="HU">Uszkve húszan álltunk, sokan a lépcsőkön, mások a járdán. Mind egy irányba néztünk és mind tudtuk, hogy vagy tíz percig a világon semmi nem fog ott történni. A tekintetek néha egymásba értek, elpárolgott pár unaloműző közhely az időjárásról, de a figyelem valójában töretlen maradt. Mögöttünk valahol egy kiskutya farokcsóválva szaladt át, egy villamosból kiintegetett egy szeplős kétévesforma, odébb súrlódás verte a fülünket, virágláda csúszott az aszfalton. Mi mindannyian erről mit sem tudtuk, az ajtóra meredtünk. Egészen pontosan, egy zárt ajtóra. </span></div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="text-align: justify"><span lang="HU">Ez egy turkáló előtt történt. De lehetett volna, bárhol máshol is…ahol az emberek zárt ajtókat bámulnak.</span></div><div style="text-align: justify"><br /></div><!--[if gte mso 9]> <![endif]--> <!--[if gte mso 9]> Normal 0 false false false CS JA X-NONE <![endif]--><!--[if gte mso 9]> <![endif]--> <!--[if gte mso 10]><![endif]--> <!--StartFragment--> <!--EndFragment--><br /><div style="text-align: justify"><br /></div>rich