Kicsit dühös

1.0Sanszhttps://sansz.cafeblog.huSomogyi Eszterhttps://sansz.cafeblog.hu/author/somogyi_eszter/Kicsit dühös<div style="clear: both;text-align: center"><a href="https://2.bp.blogspot.com/-2kNJOlMsPKc/Vu_f5kH9naI/AAAAAAAAAbs/uI2sGtb--eoqD6fuB7Z0c0Vj6Dm1_8qyA/s1600/angry-woman-shouting-at-man1.jpg" style="margin-left: 1em;margin-right: 1em"><img border="0" height="157" src="https://2.bp.blogspot.com/-2kNJOlMsPKc/Vu_f5kH9naI/AAAAAAAAAbs/uI2sGtb--eoqD6fuB7Z0c0Vj6Dm1_8qyA/s320/angry-woman-shouting-at-man1.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="text-align: justify"><span lang="HU">Anya, viszi a harag az energiádat – hallgatom reggelente, amikor nem hajlandó felöltözni, én pedig olyan leszek mint egy papagáj, aki már reggel 8-ra elunta a saját hangját. Ezt a szlogent amúgy - én kis bohó - mondtam még nyáron egyszer a gyereknek, azóta meg visszanyal a fagyi. </span></div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="text-align: justify"><span lang="HU">A baj az hogy speciel jól látja. Mármint tényleg viszi. A harag. Az energiámat. És nem csak reggel. </span></div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="text-align: justify"><span lang="HU">Mindig is úgy képzeltem, milyen önuralom-hiányos már az a fajta, aki üvölt, mint az állat. Vagy aki eltöri a tányért. Egy készlettel. Vagy, aki kisétál egy vita közepén. De kiderült, hogy mindnek igaza van. Az én módszerem a legszánalmasabb, mi több a legkártékonyabb. Én úgy csinálok, mint akinek van önuralma. És van is. Hiszen nem ordítom le a fejét, nem csapom be az ajtót és az összes poharam ép. Viszont egyesek szerint a májam brutálisan néz ki. Ha meglátok egy boxzsákot, gyilkos ösztönök törnek rám. Ha pedig mégis mondok valamit, az sokkalta aggasztóbb mint a hangos szó…kicsit olyan alattomosan velőtrázósan megalázósan undorító. De persze nem hangos és nincsenek is benne csúnya szavak. Persze.</span></div><div style="text-align: justify"><span lang="HU">Ettől még nyilvánvaló, hogy a haragra is igaz: ami nem jön ki, az bent marad.</span></div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="text-align: justify"><span lang="HU">Igazából ráhúzhatnám a mindenkire. Hogy nálunk nem volt ez szokás. (A korosztályomból igen sokaknál szintén nem volt, ellenben egészen szép a májuk.) De még így is vagyunk elegen, akiknél a másfajta szocializáció, a megfelelési kényszer, a saját mérce nem engedi …ki. </span></div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="text-align: justify"><span lang="HU">Persze kisebb eredmények vannak. A múltkoriban egy fél órát ordítottam a telefonban a kedvesemmel, aki legnagyobb megdöbbenésemre igen békésen végighallgatta, pedig nem egy birka-alkat. Mindkettőnk számára új érzés volt. Szégyelltem magam piszokul, de semmilyen igazán tragikus következménye nem lett az esetnek. Kicsit megéheztem. Ennyi. (Igen, aki közel van, mindig az kapja a dolgok krémjét.) </span></div><div style="text-align: justify"><span lang="HU">A minap pedig a velem egyidős<span> </span>barátnőm vidáman mesélte, hogy fantasztikus élménye volt, bepipult, mert nem állt jól rajta a blúz, mire is a tükör előtt egy nőies mozdulattal széttépte. </span></div><div style="text-align: justify"><span lang="HU">Mindkettő meglehetősen visszataszító, de megfelelő távolságból nézve igen előremutató cselekedet. Persze lépten-nyomon visszaesünk …mert hát ő azóta nem tépett szét több blúzt, én pedig nem üvöltöttem le senki fejét.<span> </span>De ki tudja, talán az első vehemensebb lépések után, már kisebb pöfékelésekkel, ritkuló robbanásokkal, és mint mindig, igen sok önironikus röhögéssel is megoldható az élet. Minden esetre egy vészhelyzetre felkészülve a polcon átcsoportosítottam a tányérokat. Vannak a régi, fehér <i>Feláldozhatóak</i> és a szép türkiz <i>Ne annyira röpüljön </i>már fajták. Mert azért ha egyszer egy buli elindul…</span></div><div style="text-align: justify"><br /></div>    <br /><div style="text-align: justify"><br /></div>rich