Összehordott dolgaim

1.0Sanszhttps://sansz.cafeblog.huSomogyi Eszterhttps://sansz.cafeblog.hu/author/somogyi_eszter/Összehordott dolgaim<div style="clear: both;text-align: center"><a href="https://3.bp.blogspot.com/-HxROf0uASkk/Vtb_HvK7a5I/AAAAAAAAAa0/5fwy07o3sEM/s1600/b532cafae6b67331_148345501_1_.preview.jpg" style="margin-left: 1em;margin-right: 1em"><img border="0" height="169" src="https://3.bp.blogspot.com/-HxROf0uASkk/Vtb_HvK7a5I/AAAAAAAAAa0/5fwy07o3sEM/s320/b532cafae6b67331_148345501_1_.preview.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="text-align: justify"><span lang="HU">Arra gondoltam ma, a fák éppen zöldelltek, én meg kapdostam a levegőt a kánikulában, amikor először megtettem a park körül a kört. Kivittem mindent, amim csak volt, de nem tudtam semmire sem gondolni, csak a túlélésért küzdöttem – az volt évekkel ezelőtt az első kocogásom.</span></div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="text-align: justify"><span lang="HU">Aztán minden kopár lett és én kihurcoltam a kétségeimet az életemmel kapcsolatban, a tehetetlen dühömet, amit magam és a párom felé éreztem, a D vitamin hiányomat, a gyerek kényszeres köhögésének a gondolatát, a fájdalmat a jobb térdemben, a kérdőjeleket az írásaimmal kapcsolatban, az ostoba hangsúlyaimat, amiket még mindig nem tudtam elhagyni…és a sokadik kör táján otthagytam egy adagot.</span></div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="text-align: justify"><span lang="HU">Nem volt hó, de mindenem megdermedt, akkor is mentem, leróni, amit le lehet…megnézni, hátha gondolat nélkül is tudnám, de nem ment, viszont ott érkezett meg, hogy eladom a piros, sokat fogyasztó és öreg autómat, amit elvileg senki sem venne meg, de én már ott tudtam fázósan, hogy mégis meg fogja valaki, odavittem a sírásomat, mert a hidegben bárki hihette, hogy csak csíp a szemem, nálam volt a zsebemben a kedvenc zeném, a hajamban a legócskább gumim, a számban a sok szétszedett illúzió íze. Baromira szétfagytam, mire otthagytam végre ezt-azt.</span></div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="text-align: justify"><span lang="HU">És aztán tavasz lett, újra volt illat és fény, pár másodpercet javítottam az időmön, amit sohasem mértem, kicsivel tovább bírtam a<span> </span>távot, amiről sohasem tudtam hány kört takar, a gumit újranyomták<span> </span>a lábunk alatt, a fák ugyanott álltak, a nap ugyanúgy mászkált, eltelt pár év, látszólag semmi, meg sem kottyantam a helyi környezetnek, pedig mennyi mindent rápakoltam. </span></div><div style="text-align: justify"><br /></div>    <br /><div style="text-align: justify"><span lang="HU">Ma is ott jártam. Elvittem az adagot és arra gondoltam, hogy ez mégsem fair, minden szart idehordok. De aztán megálltam egy fa alatt, felnéztem és határozottan láttam, hogy ő közelebb van az éghez…akkor nyugodt szívvel és nagy hálával otthagytam a pakkot és biztos voltam benne, ez a hulladék egyfajta szelektív gyűjtése, egy fázis csak az átalakulás előtt, és hogy utána minden, de tényleg minden tisztább lesz kicsivel.</span></div>rich