1.0Sanszhttps://sansz.cafeblog.huSomogyi Eszterhttps://sansz.cafeblog.hu/author/somogyi_eszter/<br /><div style="margin: 0cm 0cm 10pt;text-align: justify"><span style="font-family: Calibri">Ez a történet nem egy kurváról szól. Legalábbis nem valószínű.</span></div><br /><div style="margin: 0cm 0cm 10pt;text-align: justify"><span style="font-family: Calibri">A nőt a Margit-híd budai oldalán láttam meg, a villamosmegálló felé sétált. Negyven körül járhatott, a kidolgozott izomzat feszült a vádliján, ahogy lépett. Piros testre simuló ruhát viselt, fülében hatalmas arany karika himbálódzott, kék szemeit túlzó fekete sminkkel hangsúlyozta, nem maradt el a vörös rúzs sem. Összességében maga volt a közönségesség. A villamosra váró tömeg egy emberként bámulta meg, aztán ki-ki visszamenekült saját ízlés- és gátlásvilágába, elhúzta a száját, lesütötte a szemét vagy éppen elmosolyodott. Egy biztos, mire a nő a megállóba ért, minden férfi tudta, hogy lábai formásak, feneke korához képest feszes és a mellei még mindig kerekek. A nőt mindez kicsit sem zavarta. Fekete pillái mögül éppen annyi kíváncsisággal tekintett a világra, hogy a megjelenésére adott reakciók meg ne rendíthessék kétségtelenül tetemes önbizalmát. Egyetlen fölösleges mozdulatot sem tett, egyetlen mosolyt sem osztott ki, egyetlen fricskára sem állt meg felháborodni.</span></div><br /><div style="margin: 0cm 0cm 10pt;text-align: justify"><span style="font-family: Calibri">Később jóval, már máshol ültem, másfajta nőkkel, másfajta gondolatokkal. A terasz mellett hullámzott a nyári tömeg. Lányok, asszonyok, nyugdíjasok tömkelege sétált arra, anélkül, hogy akárcsak köze lett volna ahhoz a Nőhöz, aki álmai szerint mindig is lenni akart. Eszembe jutott a piros ruhás az éktelen fülbevalóival, az önazonos cuccaival. Ránk fért volna, ha erre jár.</span></div><br /><div style="margin: 0cm 0cm 10pt;text-align: justify"><span style="font-family: Calibri">Megint máshol este beszélgetünk egy férfival. Csöndes terasz, jófajta forró este és ő megdicséri a mintás ruhámat. Majdnem belekezdtek kifejteni, hogy bezzeg a farmer kényelmesebb és praktikusabb lett volna, de elharapom a mondat elejét. Nézem őt, boldog. Ritka alkalom, hogy nem töröm össze, amit nem kell. Az ősi férfiúi illúzió köztünk tölti az estét, majd épségben és egészségben velünk távozik. </span></div><br /><div style="margin: 0cm 0cm 10pt;text-align: justify"><span style="font-family: Calibri"> </span></div>rich