{"version":"1.0","provider_name":"Sansz","provider_url":"https:\/\/sansz.cafeblog.hu","author_name":"Somogyi Eszter","author_url":"https:\/\/sansz.cafeblog.hu\/author\/somogyi_eszter\/","title":"Porcukor","html":"

<\/div>
<\/a><\/div>

<\/div>

<\/div>
Kicsi voltam \u00e9s nem t\u00fal b\u00e1tor, nem t\u00fal gy\u00e1va. Tapasztalatlan. \u0150sz volt, \u00fagy eml\u00e9kszem. Akkort\u00e1jt kezdtek engem f\u00e9lteni mindent\u0151l, \u00f3vni a \u201erosszt\u00f3l\u201d. Az es\u00e9st\u0151l, a csal\u00f3d\u00e1st\u00f3l, a hidegt\u0151l,  <\/span>a k\u00e9tes sz\u00e1nd\u00e9k\u00fa embert\u0151l. \u00d6ssz\u00e9bb h\u00faztam magam, a nyakam is pr\u00e9sel\u0151d\u00f6tt, a hajam hossz\u00fa volt, amiatt is. Ink\u00e1bb csak sejtettem, dehogy tudtam, hogy a vil\u00e1g vesz\u00e9lyes egy hely lehet. \u00c9s elkezdtem f\u00e9lni. \u00dcgyes voltam, gyorsan tanultam. V\u00e9deni magam. Embert\u0151l, helyzett\u0151l, betont\u00f3l, f\u00e1jdalomt\u00f3l\u2026\u00e9rzelemt\u0151l, kock\u00e1zatt\u00f3l, tapasztal\u00e1st\u00f3l. <\/span><\/div>

<\/div>
K\u00f6zben megn\u0151ttem. \u00dagy l\u00e1tom, a vil\u00e1g sokkal kev\u00e9sb\u00e9 vesz\u00e9lyes egy hely. \u00c9s ezen a bar\u00e1ts\u00e1gos bolyg\u00f3n \u00e9n tudat alatt m\u00e9g mindig v\u00e9dem magam\u2026 \u00e9rzelemt\u0151l, kock\u00e1zatt\u00f3l, tapasztal\u00e1st\u00f3l.<\/span><\/div>
Csak azt akarom mondani, mindannyiunknak, akiknek gyerekcsacsog\u00e1s jut a mindennapjaira, gondoljuk meg a f\u00e9lelmeinket. A saj\u00e1tjainkat. Mert nagyon csendben, z\u00faz\u00f3s dolgokat adom\u00e1nyozunk\u2026<\/span><\/div>","type":"rich"}