Aj\u2019 de nem volt kedv\u00fcnk menni \u2013 ami persze nagyk\u00e9p\u0171en hangzik, de t\u00e9nyleg. Sem l\u00e9lekben, sem fizikailag nem volt \u00e9ppen \u00e9rkez\u00e9s\u00fcnk a dologhoz, azt\u00e1n nagy nehezen m\u00e9gis nekiindultunk\u2026h\u00e1rom nap, gyerek n\u00e9lk\u00fcl, egy\u00fctt.<\/span><\/div>
Az id\u0151 ellen\u00fcnk fordult, esett \u00e9s f\u00fajt, leh\u0171lt \u00e9s ut\u00e1ltuk az eg\u00e9szet, meg persze legink\u00e1bb magunkat, hogy gy\u00e1v\u00e1k voltunk otthon maradni. Csak lassan kezdett derengeni az \u00e9g, t\u0171ntek ki az emberek a t\u00f6megb\u0151l, engedte mag\u00e1t l\u00e1tni a m\u00e1ss\u00e1g. Mert ahol voltunk ott bizony minden am\u00fagy volt, mindenki k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u00f6tt t\u0151l\u00fcnk, egym\u00e1st\u00f3l, sokan voltak, de elf\u00e9rtek, nem nyomultak, m\u00e9gis haladtak \u00e9s elfogadtak, elfogadtak, elfogadtak mindenkit, \u00e9pp\u00fagy ahogy aznap volt. Sz\u00fcrre\u00e1lis vil\u00e1g, bel\u00e9legezhetetlen\u00fcl hatalmas, valami furcsa kever\u00e9ke id\u0151nek \u00e9s t\u00e9rnek. Senki sem bolond ezen a sz\u00ednpadon, mert senkit sem n\u00e9znek bolondnak, mindegy mi a jelmeze, hogyan viselkedik vagy honnan j\u00f6tt\u2026ez a nagy dolog \u00e1m, csak n\u00e9zt\u00fck.<\/span><\/div>
Kellett id\u0151 mire, mire megny\u00edltak benn\u00fcnk a sz\u0171k kis r\u00e9sek, bej\u00f6hetett ami vel\u00fcnk akart maradni, kicsit m\u00e9g lihegt\u00fcnk, azt\u00e1n m\u00e1r j\u00f6tt\u00fcnk is haza. Mi r\u00f6pke kis pillant\u00e1sunk magunkra, m\u00e1sra.<\/span><\/div>