Egy nagy téren sétálsz. Korábban gyűrted magad, hogy legyen már valami, dőljön el az élet jobbra vagy ha nem, hát balra. Hirtelen elmúlik a szikrázó napsütés, de nem látsz felhőt. Sétálsz tovább. Csend lesz. Jobban hallasz, mint valaha. Megérzed, hogy egy pont felett vagy, ahol meg kéne állni. Éppen odaértél. Felemeled a kezed. Egyetlen esőcsepp hull a markodba. Időben és térben egyetlen pont van, ahol le tudott hozzád érkezni. A döntés bújt a vízcsepp közepén. Nem határoztál semmit, csak figyeltél és ahol kellett megálltál. Csodálkozol. Sosem gondoltad, hogy ilyen egyszerű…
Ha tetszett a poszt és szívesen beszélgetnél róla, illetve ha érdekelnek az aktualitások, várunk a Facebookon!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: