Ma a játszótér mellett mentem el.
A kerítés túloldalán két fiúcska rázott egy fát. Egyik sem nézett fel, inkább csak kifelé a kerítésen, de közben teljes erejükből cibáltak egy vékonyabb törzsű fát. A két gyerek arcán nem ült semmi. Nem várták, hogy kidől a fa, hogy leesik róla egy labda, hogy levéleső hull rájuk. Csak álltak és rázták. Először azt gondoltam, hogy ez mekkora hülyeség már. Aztán eszembe jutott, hogy mennyiszer csinálom ugyanezt…rázom a fát, szinte észre sem veszem. De rázom, mechanikusan…
Ha tetszett a poszt és szívesen beszélgetnél róla, illetve ha érdekelnek az aktualitások, várunk a Facebookon!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: