Így relatíve sok év írogatás után, elég meredek rájönni, hogy a teljes igazság csak a csendben van benne.
(Ennyi volt a poszt lényege, innentől már csak a reszt. Időhiányosok, menjetek tovább bátran. )
Szóval én meg itten írom és torzítok, vetítek, szűrök…és mégis, folytatom, tökéletlenül.
Arra jutottam, hogy az egyetlen nyomós érv, amiért jó ide járnotok, hogy a posztok egyre rövidebbek. No, ez alapvetően mindenkinek jó hír. Egyrészt az olvasást mind inkább kerüljük, energiabefektetős egy tevékenység, nyilván azért. Nem kíméli a szemet, mi több az agyat és ha igazán ütősen faljuk, belehasít a szívbe is…kell a francnak. Nekem sem kellett megjegyzem. Semmi sem kellett, ami „oda” hasít, inkább amolyan érzelem-kedvelős fajta voltam, jó nagy amplitudókkal, meggyőződésesen, hogy a nagy érzelmek már csak ilyenek. (Nem ilyenek, ilyen a játék magunkkal – a szerk.)
Másrészt nekem is jó. Több időm marad arra a pár szóra, ami előtte gondolat formájában mutatkozik. Meg az azelőtti időszakra, ami valami megélésféle.
A lényeg, hogy ha egyszercsak itt minden sor üresen marad, ne higgyétek, hogy baj van. Akkor mindenki tudhatja, hogy tök jól vagyok. Addig csak győzködöm magam. És egészen úgy csinálok, mintha Hozzátok beszélnék…
Ha tetszett a poszt és szívesen beszélgetnél róla, illetve ha érdekelnek az aktualitások, várunk a Facebookon!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: